....mondják a bölcsek
Sokszor elgondolkoztam az államvizsga előtti nagy hajrában, hogy majd mit fogok érezni, amikor vége lesz az egésznek. Amikor kezemben lesz majd a diplomám. És hát meg kell mondjam....semmi extra. Vagyis egy dolgot éreztem: megkönnyebbülést.Érezhettem volna határtalan örömet is. Volt bennem öröm nem tagadom. De nagyobbrészt a megkönnyebbülés volt az amit éreztem. Végre nem kell bemennem a karra. És itt félreértés ne essék nem az órára járással volt problémám. Ugyan már. Megkönnyebbültem, hogy a Lieberalizmusból már nem jut nekem. Nekünk. És ezzel most én is megváltottam az eretnekségemet nagy széles felső körökben. Bár nekem meg van az az előnyöm, hogy már nem hívhatnak be irodára. A szent inkvizíció elé. Ugyanis az nagy lieberalizmusra egy dolog nagyon jellemző: szólj igazat és betörik a fejed. Pár hete színész hallgató társam nyilatkozott egy díj kapcsán. Megjegyzem nekem nagyon tetszett amit mondott. Igaza volt. Gyakorlatilag kimondta közel 300 művészeti karos véleményét. Nyakamat rá, hogy ment az inkvizíció elé.És miért? Mert igazat mondott. Sajnos valóban mostoha gyerekekként vagyunk illetve már csak voltunk kezelve, mint művkarosok. Kicsit úgy érzem, hogy az egyetemünk úgy működik, mint az ország....kultúrára nincs igény.Sajnos. És hát valljuk be ez a mi lieberalizmusunk úgy működik vagy éppen nem működik, hogy a háznagyasszony ül az elefántcsonttornyában és egy indokolatlanul nagy monitor mögé bújva tölti napjait. Köszönni az évek alatt elfelejtett illetőleg korábban meglévő szociális képességei meglehetősen csökkenni látszanak. Bár ezen a ponton meg kell említenem, hogy a jobb keze aki nem rég tért vissza a török fogságból mutat hasonló szociális torzulásokat. Lehet, hogy ez az életkorral járó sajátosság lehet és önhibájukon kívül savanyodtak meg.Vagy ezt teszi a sok fészbúkozás. Ugyanis a szóban forgó hölgyek wait for it!!!!!! meglehetősen aktívan használják ezt a közösségi oldalt. Még hozzá arra is,hogy átböngésszék tanítványaik profilját...nem kitalálom. Bőrömön tapasztaltam. Kemény mi..? De mesélek még jobbat, van az egyetemen egy család....O család. Igazából milyen találó, hogy az "O" betű hasonlít egy nullához. Hihetetlenül kifejező. Egy a lényeg klasszikus átlag magyar család felépítése. Apa, anya, 2 gyerek. A családnak a férfi tagjai érdekesek. Apa vezetőpozícióban, pici fia vezetőpozícióban csak máshol. A lényeg, apának addig fontos valaki amíg érdeke fűzi hozzá pici fia pedig az édesanyját is eladná 5 forintért. És hogyan ússza meg a svindliket, amik nyílt titokként kígyóztak az egyetemen. Nagyon egyszerű etikátlan ugyan de egyszerű. Túl azon, hogy papíron a hallgatókat képviseli egy másik időpontban fidelitas alvezér vagy mi. Akinek nem egyértelmű az etika hiánya a témában forduljon orvosához. Itt sem a hozzáértés a lényeg. Fagyi galamb effekt: nem nyalsz repülsz. Ahogy a lieberalizmusban, hozzáértő, szeretett és megbecsült tanároktól műhelyeket vesznek el, hogy hozzá nem értőnek pozíciót adjanak. Vagy éppen, mert apu nagy fejes ügyefogyott gyermekének kezét, mint egy jóságos néni fogjuk még a lépcsőn is. Nos igen. Megkönnyebbültem. Nem kell ezekkel ez emberekkel most már szembe néznem. És joggal merül fel a kérdés: miért most nagy a pofám? Nagyon egyszerű, hülye én sem vagyok teljesen.
Na cső.
(u.i.: remélem ezt már nem fogom félálomban elvarázsolni a messzi internet galaxisba...x))
